Poliamoria – Három vélemény

A poliamoria (többszerelműség) gondolata az utóbbi időben újra és újra felbukkant a médiában. Az alapötlet: egynél több kapcsolat. De valójában mit is jelent ez, és milyen érzés azoknak, akik részt vesznek benne – és egyáltalán hogy lesz valaki részese a poliamoriának?

Több embert szeretni – tulajdonképpen nincs ezzel semmi probléma. A családon belül működik, és barátból is lehet valakinek több. Ám mihelyst a kapcsolatokról van szó, sokan szkeptikusak lesznek. Hogy abból is lehet több, mint egy? Azok, akik többszerelmű kapcsolatban élnek, nem látnak ebben problémát.

Annak, hogy a poliamoria (magyarul többszerelműség) fogalma a görög poly (sok vagy több) és a latin amor (szerelem) szavakból áll, a Wikipédián is utána lehet nézni. Ám arról már nem esik szó, ami igazán érdekes: Milyen érzés, ha valakinek több társa van? Ha a saját barátod más nőkkel alszik? Miért tesznek az emberek ilyesmit?

Az alapötlet (a „több szerelem” lehetősége) benne rejlik magában a szóban. De hogy ezt végül ki hogy éli meg, az egyénenként más és más – szólaltassuk hát meg ezeket az egyéneket.

20131111 - Polyamorie 1

Foto: Privat

“Az, hogy valaki másokat birtokolni és ellenőrizni akar, igazságtalan és önző dolog”

Daniela (megváltoztatott név), 31, Hamburg

Minden eddigi kapcsolatom monogám volt. A nem-monogám kapcsolatok ötletéről (a vallásos összefüggésen kívül) még soha nem hallottam, míg egy barátom, aki szeretett volna velem összejönni, elmesélte, hogy ő hogyan folytatja a kapcsolatait. Le voltam nyűgözve és azt gondoltam „Miért ne?”. A „Miért ne?” kérdéséből hamarosan „Hű, ez tényleg működik!” lett. Jelenleg egy „levél” vagyok a poliamor kapcsolatok rendszerében, ami azt jelenti, hogy a barátomnak sok partnere van.

Bár nekem csak egy kapcsolatom van, és régen se volt egynél több partnerem, nyitott vagyok ezzel kapcsolatban. Az életemben szereplő embereket nem rangsorolom, mindegyikük egyedülálló és fontos a maga módján. Szerintem a kapcsolataim is, már ha egynél több lenne, ugyanúgy eltérnének egymástól, mint a különböző emberek. Legfeljebb praktikus okai lehetnének annak, ha valamikor valakit előnyben részesítenék, például betegség esetén, vagy a gyerekek felnevelésénél.

A többszerelműség megismerése során szembesültem azzal a felfogással, hogy minden egyes személy számít. Az a kívánság, hogy egymást birtokoljuk, illetve hogy a másik tetteit és az általa szeretett dolgokat ellenőrizni akarjuk, teljesen igazságtalan és önző dolog. A poliamoria így kényszeríti rá az embereket egy kapcsolatban arra, hogy jól kommunikáljanak egymással több különböző szinten.

A féltékenység nem a többszerelműséggel járó kihívás, más összefüggésekben is előfordul, például munkában, barátságban vagy monogámiában. A bizonytalanságból ered, abból az érzésből, hogy az ember „pótolható” vagy „nem elég jó”. Amellett, hogy a jó kommunikáció elengedhetetlen ahhoz, hogy ezeket a bizonytalanságból származó érzéseket mérsékeljük, az embernek szüksége van egy bizonyos szintű önbizalomra is, hogy jól érezze magát a poliamor kapcsolatok rendszerében. Néha én magam is féltékeny vagyok, de aztán megpróbálom megérteni, honnan jönnek ezek az érzések, miközben a partneremmel beszélek róluk.

Régen gyakran szembesültem nagyon lekicsinylő reakciókkal, mikor a kapcsolataim módja került szóba. Olyanokat feltételeztek rólam, hogy nem tudok elköteleződni egy „igazi” kapcsolat mellett, hogy a kapcsolataim „természetellenesek”, illetve hogy csak egyszerűen „lázadó” akarok lenni. A baráti köröm és a családom nagy része nem tudja, hogy poliamor kapcsolatban élek és még mindig van bennem némi bizonytalanság, ha arról van szó, hogy olyan emberekkel beszélgessek a kapcsolataim módjáról, akik nem tagjai a „poli körnek”.

Alapjaiban véve azonban a döntés, hogy többszerelműként él valaki, nem az életmód kérdése, hanem morális kérdés: Senkit nem akarok „birtokolni”, és nem hiszem azt, hogy a partnerem az én tulajdonom. Végső soron azt akarom, hogy a társam azt tegye, ami örömöt szerez számára, és ha ez azt jelenti, hogy más partnerekkel van, az is rendben van.

“Hiszen ez sokkal logikusabb: minden résztvevőnek teljesebb élete van”

Matthias, 30, Hamburg

20131111 - Polyamorie 2

Foto: Privat

Tíz évvel ezelőtt lehetett: Rábukkantam egy cikkre vagy egy blog írására, amely leírta azt, amit én már régóta gyakoroltam, és „poliamoriának” nevezte. Csak ezt gondoltam: „Ó, szóval így hívják.”

Szinte a kezdetektől többszerelműként éltem, csak eleinte nem tudtam, hogy így hívják. Egyszerűen soha nem értettem meg, hogy az embernek egy kapcsolatban miért csak egy valakit szabad szeretnie, mikor például a családjának több tagját is szeretheti, vagy annyi barátja lehet, amennyit akar. Egy kapcsolatom ideje alatt megismertem ezt a másik remek nőt, aki szintén elég nyitott volt, és a kapcsolatokról való kérdésekben hasonlóan gondolkodott – így kipróbáltuk.

Számomra elsősorban abban térnek el a kapcsolataim egymástól, hogy különböző emberekkel vannak. Elcsépeltnek hangzik, de minden ember egyéniség, és a különböző emberekkel való érintkezés révén sokat tanulok meg magamról, róluk és egyéb dolgokról. Egyszerűen sok életben osztozom, és ezek gyakran remek tapasztalatok, amelyekre egyedül soha nem tettem volna szert. Néhány kapcsolat külső körülmények miatt – ugyanaz a város, együttélés, stb. – előtérbe kerül, miközben másokra kevesebb időm jut. De nem mondanám, hogy egyes kapcsolatok fontosabbak számomra, mint mások.

20131111 polyamorie 4

Foto: Privat

A poliamoria egyszerűen mindig is sokkal logikusabbnak tűnt és tűnik ma is számomra, mint a többi kapcsolatfajta. Az ember megspórolja az egész féltékenységi és birtoklási igényekről szóló drámát, és minden résztvevőnek teljesebb élete van, mert az ember együtt örülhet a többiekkel, mert egyedül senki sem tud mindig minden igényt kielégíteni, vagy mert egyszerűen több az esélye annak, hogy a partnerek közül valaki épp ráér.

A féltékenységet értelmetlennek és önzőnek tartom és soha nem értettem meg egészen. A többi ember is önálló személyiség, akiktől nem követelhetem meg, hogy csak számomra legyenek jelen. Ezenkívül nem az alapján határozom meg magamat, hogy mások mit éreznek irántam. Örülök annak az időnek, amit nagyszerű emberekkel tölthetek el, és azt kívánom nekik, hogy olyan boldogok legyenek, amennyire csak lehetséges. Ha ez más személyekkel éppen jobban sikerül, az teljesen rendben van.

Szerintem a kihívásokat mindenekelőtt az idő és a tér jelenti: Ha az ember teljes munkaidőben dolgozik, kevesebb szabadideje van, amit kevésbé rugalmasan tud kihasználni. Ha nem minden partner ugyanabban a városban lakik, akkor a távolságok miatt a találkozások kisebbfajta logisztikai problémát okoznak. Ez frusztráló lehet, ám a mai kommunikációs eszközök révén valamelyest enyhíthető.

Ha más emberek megtudják, hogy poliként élek, a legtöbbjük pozitívan reagál és kikérdez róla. Azonban fehér, félig-meddig heteroszexuális férfiként hatalmas előnyben van részem, mert ilyenkor a több egyidejű kapcsolat inkább pozitívan kerül megítélésre – a nőknek sajnos nehezebb a helyzetük. Nálam a legnegatívabb reakciók inkább ilyesmik voltak „Hát ez inkább nem nekem való”. Ám általában elég nyitottan kezelem, hogy poli vagyok, úgy, hogy azok az emberek, akik teljesen őrültségnek tartják a dolgot, lehet, hogy rögtön távol tartják magukat.

“Olyan, mintha az ember ajándékba kapna néhány további értelmet”

Johannes, 35, Berlin

20131111 - Polyamorie 3

Foto: Privat

Mikor először hallottam a poliamoriáról, nehezen tudtam elképzelni. Aztán megismertem egy nőt, aki az első találkozásunkkor elmondta, hogy többszerelműként él. Ez elég zavaros volt számomra: hogy lehet valaki egyszerre több emberrel együtt? Még emlékszem, ahogy mesélt egy korábbi társnőjéről, aki felidegesítette magát egy közös ex-barátjukon, és azt mondta, hogy a poli néha mégis hülyeség. Mikor erre egyetértően bólogattam, azt válaszolta: “Nem a polival van baj. Az ex-baráttal van baj.” Akkoriban megértettem, hogy a poliamoria nem éppen a kapcsolatok legegyszerűbb formája. Nagyon bonyolult kapcsolati hálózatok, amelyekben minden résztvevőnek felelősségteljesen és őszintén kell viselkednie.

Én magam nem akartam benne részt venni. A polinak számomra volt egy olyan mellékíze, hogy valaki nem akarja „elkötelezni magát”. A kételyeim ellenére máshogy alakult: Megismertem egy nőt, akit első pillantásra nagyszerűnek találtam. Ám észrevettem, hogy férfi kísérője volt. „Hát persze”, gondoltam, „foglalt” – míg a nő el nem kezdett velem nagyon egyértelműen flörtölni. Néhány nappal később már megszerveztük az első találkozónkat. Hamar megértette velem, hogy többszerelműként él. Világos volt számomra, hogy nem menne bele egy monogám kapcsolatba. Így hát úgy döntöttem, hogy kipróbálom.

Biztos voltam abban, hogy ezt elsősorban azért tettem, mert annyira vonzódtam ehhez a nőhöz. Egyszerűen nem volt más lehetőség. Egyidejűleg azonban kíváncsi is voltam. A kapcsolat sajnos csak szűk egy évig tartott, ám ennek ellenére nagyon intenzív időszak volt, amelyben sokat tanultam saját magamról.

Végülis a különböző kapcsolatoknál ugyanaz van, mint a különböző barátságoknál: Akkor is, ha időhiányból néhányat pihentetek, vagy ha messze lakunk egymástól, mindegyik fontos számomra, mert mind egyedülálló. A többszerelmű tapasztalataimnál ez hasonló volt, csak ott még szex és sokkal több intimitás is járt hozzá. Ugyanakkor finomabb különbségeket tudtam tenni: szex és szex, intimitás és intimitás nem ugyanaz. Minden nővel más volt a testi és érzelmi kötelék.

A poliamoriában számomra a nyitottság alapelve különleges: Szabad vagyok és egyidejűleg elkötelezett. Olyan, mintha az ember ajándékba kapna néhány további értelmet, amelyek lehetővé teszik számára, hogy másokat egy teljesen új módon ismerjen meg. Ugyanakkor ez a nyitottság megváltoztatta a nőkkel való érintkezésemet: Ha ma megtetszik egy nő, azt a legnagyobb értékelésként és csodálatként élem meg, ami nem kellemetlen számomra, épp ellenkezőleg! Az az érzésem, hogy ez meglátszik a kisugárzásomon is.

A féltékenység probléma, az igaz. De olyan probléma, amit meg lehet oldani. Számomra ez volt az első nagy konfliktus, amivel szembesültem: A barátnőm egy másik partnerével találkozott, és tudtam, hogy le akarnak feküdni egymással. Őrjöngtem a féltékenységtől! Aztán azt kérdeztem magamtól, hogy miért megy ez ennyire az idegeimre. Tényleg féltékenynek kell lennem? Valami olyasmi ez, amit érezni akarok? Ez tulajdonképpen túlzott irigység. Irigynek kell lennem? Itt világos lett számomra, hogy a féltékenységnek sok köze van a belső bizonytalansághoz. Aztán legközelebb együtt láttam a barátnőmet a másik barátjával, és nagyon szeretetteljesnek néztek ki. Eltűnt az irigységem, helyette örültem a barátnőm boldogságának.

Úgy gondolom, sokan bonyolultabbnak képzelik el a poli kapcsolatokat, mint amilyenek valójában. Igen, lehet bonyolult, és iszonyatosan tud fájni. De ez minden kapcsolatnál így van, ha valaki őszintén szeret.

Mindenesetre én egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy tényleg poliamor vagyok-e. Vannak részei, amelyek nélkül nem tudnék élni. Ennek ellenére szükségem van egy társra, akivel több időt töltök el, mint a többiekkel. De a többszerelmű kapcsolatok szépsége éppen abban rejlik, hogy sok mindent nem lehet definiálni – szóval egyszerűen csak hagyom, hogy megtörténjen, és meglátom, hogy milyen érzés.

Szerző

Katharin Tai (Németország/Franciaország)

Tanulmányok / foglalkozás: euro-ázsiai kapcsolatok/nemzetközi jog

Beszélt nyelvek: német, angol, francia, kínai, japán, svéd

Európa…egy izgalmas hely, amely felfedezésre vár.

Blog: www.gedankenstiele.wordpress.com

Twitter: @Whitey_chan

Fordítás

Czenthe Anna (Magyarország)

Tanulmányok / foglalkozás: nemzetközi kapcsolatok

Beszélt nyelvek: német, angol, magyar

Európa…szülőföldem helye a világban, ahol barátokat találhatok és kultúrákat ismerhetek meg.

Korrektúra

Boda Regina (Magyarország)

Tanulmányok / foglalkozás: Value chain management Dániában

Beszélt nyelvek: magyar, angol, német, egy kevés dán

Európa…izgalmasabb, mint hinnéd.

 

Author: maria

Share This Post On

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

css.php

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás