Texastól Kharkivig – Ukrajna egy amerikai szemével

Nille Miller cserediákként érkezett Austinból, Texasból, a kelet ukrajnai Kharkiv városba. Nem is sejtette, hogy az országban töltött idő alatt szemtanúja lesz egy forradalomnak. Az MH-n osztja meg nézeteit egy országról, amelyet a hazájából származó emberek gyakran nehezen tudnak elképzelni.

Az orosz nyelvben van egy közmondás, amely rávilágít az összes evilági jelenségre, mind kicsire, mind nagyra. Ez a közmondás így hangzik: “A nyelved Kijevig fog vinni”, és ennek megfelelően, néhány hónappal ezelőtt, egy csettintésre Kijev központjában, a Maidan Nezalezhnostin (Függetlenség tere) találtam magam. Egy nappal Yanukovich elnök végzetes döntése után, mellyel hátat fordított annak az egyezménynek, amely az európai uniós tagság felé vezető lassú, de biztos utat jelentette volna, én éppen a fővárosban voltam. Ahogy álltam a Maidan téren, és néztem a tucatnyi frusztrált, de optimista tüntetőt, ahogy táncoltak és énekeltek, európai uniós és kék-sárga ukrán zászlók baldahinját lengetve a fejük fölött a késő-novemberi szélben és esőben, soha nem gondoltam volna, hogy egy forradalom kezdetének vagyok szemtanúja. Őszintén megvallva, elsőre a meghatározatlan kalandvágyam és az orosz nyelv iránti érdeklődésem adta az ötletet nekem, egy texasi egyetemistának, hogy egy évet Ukrajnában töltsek el, de az itt eltöltött csaknem fél év alatt rájöttem, hogy mennyire egyedi ez az ország, amely az orosz múlt és az európai jövő közti bizonytalan határvonalon helyezkedik el.

Napjaink Ukrajnája két történelmileg, földrajzilag és lingvisztikailag különálló régióból áll: az ukránul beszélő, európai nyugatból, a szűk, macskaköves utcáival és katolikus templomaival, valamint az eloroszosodott, erősen iparosított keletből. Én Kharkivban tanulok, Ukrajna második legnagyobb városában, amely egy rövid vonatútnyira fekszik Belgorodtól. 1934-ig Belgorod volt az Ukrajnai Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosa – de napjainkban is büszkén viseli az Ukrajna első fővárosa címet – és a szovjet idők alatt egy nagyon fontos oktatási, kulturális és tudományos központ volt. Ha Kelet-Ukrajnának fővárost kellene választani, akkor biztos, hogy Kharkiv lenne az. Az ukrán nyelv teljesen hiányzik a mindennapi életből. Sokat látott, merev arcú babuskák pletykálnak oroszul a parkok padjain. Egyetemisták vonulnak végig a sötét, zsúfolt folyósokon oroszul beszélgetve. Az embereknek Ukrajna ezen részében sok barátjuk, családtagjuk, ügyfelük van Oroszországban, és sokuk rendszeresen lépi át a határt.

Igazából, gyengébb pillanataimban gyakran azt mondtam a barátaimnak és a családomnak, hogy a hely ahol élek Oroszország, mert nagyon nehéz életképet festenem Ukrajnáról, az országról, amelyet, őszintén megvallva  az amerikaiak nagy része meg sem tudna mutatni a térképen. Először is hadd kezdjem azzal, hogy Ukrajna egyike Európa legszegényebb országainak. Annak ellenére, hogy az ukránok jobban élnek most, mint a szovjet összeomlás után, a gödrös utak, az omladozó homlokzatok és szeszélyes liftek elárulják az ország jelenlegi gazdasági helyzetét. De ha meglátogatunk egy ukrán családot, rájövünk, hogy ez egy olyan ország ahol az emberek megbecsülik, amijük van. A megjelenés nagyon fontos az ukránok számára. Amíg az amerikai fiatalok nyugodtan végigsétálnak a városon egy kosaras nadrágban, egy pólóban és egy tornacipőben, az ukránok minden alkalommal, amikor kilépnek az utcára, divatosan próbálnak öltözni, a nők ruhát és magas sarkút viselnek, a férfiak stílusos farmerben és fekete, kifényesített, hegyes orrú cipőben jelennek meg. Akár a farmer piacon, akár a metrón vagy a parkban sétálva, az ukránok mindig kifutóra-készen néznek ki. Pont olyan válogatósak a barátaikkal is, mint a divattal: nagyon nehéz bekerülni egy ukrán baráti körbe, de ha már bejutottál, szeretnél is ott maradni. Nagyon visszafogottak, egy amerikait összezavarhat a hidegségük, és az, hogy a mosoly és nevetés csak nagyon ritka és megérdemelt pillanatokra van tartogatva. Az ortodox vallás a legerősebb erő a társadalmukban – majdnem minden ukrán férfi ortodox keresztet visel a pulóvere alatt, és minden korosztály, nők és férfiak, keresztet vetnek, amikor egy ortodox katedrális előtt haladnak el munkába vagy iskolába menet.

Talán a legnagyobb különbség az amerikaiak és az ukránok között az ukrán kollektivista gondolkodás, amely az évszázados jobbágyság  és a szovjet rezsim alatt alakult ki. Az a mentalitás, amikor a ‘mi’ kerül előtérbe az ‘én’-nel szemben. A nélkülözés miatt, amelyet Ukrajna a szovjet uralom alatt szenvedett el (úgy ismerték, mint a ‘Szovjetunió éléskamráját’, az 1930-as években több millióan haltak meg a mesterségesen előidézett éhínségben, a holodomorban) sok ukrán heves anti-szocialista és anti-orosz lett. A II. világháborút követően, a felgyorsult eloroszosodás Kelet- és Dél-Ukrajnában megosztotta a társadalmat, melynek nyomai napjainkban is fellelhetőek.

Ezért van az, hogy ezen a környéken az emberek távolságtartóbban, ha nem egyenesen negatívan állanak a Kijev utcáin kibontakozó harcokhoz.   Nem szimpatizálnak a nyugati országrésszel, ahol az emberek kulturális szakadékot látnak az ukránok és oroszok között, és ellenséges érzéseket táplálnak az ország és az orosz nyelv iránt. Az elmúlt hetek politikai tumultusa alatt Kharkiv teljesen nyugodt volt, a város főtere (a legnagyobb Ukrajnában és az egyik legnagyobb Európában) többnyire üres volt, leszámítva egy hatalmas karácsonyfát, egy ünnepi falut kicsi házikókkal, néhány óriási hóembert és az életnagyságú matrjoskákat. A Maidan téren tüntetők jogait szabályozó törvénycsomag elfogadása után kialakult vérontás ellenére, Kharkivban egyetlen egy demonstráció volt csak a Janukovics rezsimért. Mindazonáltal, ne gondoljuk azt, hogy a kelet ukránok kevésbé tartanák magukat ukránoknak, mint a Dnyeperen túli testvéreik. Külföldiként nehéz megérteni a kelet és nyugat közti konfliktust Ukrajnában, de én a következő képpen értelmezem a történteket: a keletiek nem úgy látják az orosz kultúrát és nyelvet, amely akadályozná a ukrán nemzetiség és kultúra fejlődését, míg a nyugatiak egy tiszta elszakadást szeretnének a múlttól, amelyhez hozzá tartozik az Orosz Nagytestvér elsöprése, illetve  egy határozott ukrán vonal követése.

Egy kicsit emlékeztet ez a régi észak-déli szakadásra az Egyesült Államokban, amely elválasztja a nyugodt, édes teát iszogató délieket az elfoglalt, progresszív, gyorsan beszélő yankee északiaktól – két nemzet drasztikus koncepciós különbségekkel a múltból, a jelenből és a jövőből, egy zászló alatt egyesítve (időnként emiatt neheztelve). Ez az ország, Európa határában, különleges helyet kapott a szívemben, és őszintén remélem, hogy az emberek és a kormány megtalálják a kiutat ebből a problémákkal teli időszakból, amely majd megadja az ukránoknak az indokot, hogy büszkén legyenek, ne arra, hogy európaiak, ne arra, hogy oroszok, hanem arra, hogy ukránok.

[crp]

Szerző

Nile Miller

Lakóhely: Kharkiv, Ukrajna

Szülőváros: Austin, Texas

 
Fordítás

Demeter Sarolta (Románia)

Tanulmányok / foglalkozás: menedzsment

Beszélt nyelvek: angol, magyar, román

Európa…a lehetőségek földje.

Korrektúra

Boda Regina (Magyarország)

Tanulmányok: Value chain management Dániában

Beszélt nyelvek: magyar, angol, német, egy kevés dán

Európa…izgalmasabb, mint hinnéd.

Author: ignacio

Share This Post On

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

css.php

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás