Fizess, amennyit szeretnél!

Bécsben van egy különleges étterem, ahol minden vendég maga dönti el, hogy mennyit szeretne fizetni.

20130824 deewan 2

Egy pakisztáni étterem Bécs kilencedik kerületében. Három különbözőképp berendezett helyiség. Az elsőben: világosszürke asztalok, a falakon telefestett plexiüveg táblák, mellette filctollak, amelyekkel minden vendég megörökítheti magát egy-egy idézettel vagy rajzzal. A másodikban: játszósarok a gyerekeknek, dívány, a fal mellett teli könyvespolc. A harmadikban: az egyik oldalon bár, a másikon színpad. A lényeg: ha valaki belép az étterembe, rögtön az első helyiségben egy büfé fogadja. Ötféle főételével és két desszertjével talán nem éppen a város legtartalmasabb büféje, és hogy a legjobb-e, minden vendégnek magának kell eldöntenie. Az azonban bizonyos, hogy a legérdekesebb, hiszen itt az az egyszerű és nagyszerű árpolitika érvényes, hogy a vendég maga dönti el, mennyit ért neki az ebédje.

20130824 deewan 18

“Der Wiener Deewan” (A bécsi Deewan) – az étterem neve igencsak emlékeztet a közel-keleti ülőalkalmatosságra, amilyen a ház második helyiségében is található. Illetve Johann Wolfgang Goethe egyik híres versgyűjteményére is. Mindkét asszociáció teljesen megállja a helyét, ám a Deewan-t két üzletvezetője egészen egyszerűen saját maga után nevezte el. 2005 áprilisában nyitotta meg az éttermét a házaspár, Natalie és Afzaal Deewan a Liechtensteinstraße 10-ben. A szakács, Afzaal Deewan nem egészen egy évvel korábban érkezett Pakisztánból Bécsbe. Az, hogy menedékjogot kérelmezőként tétlenségre legyen ítélve, nem tetszett neki. Ezért keresett a nemrég megismert és feleségül vett osztrák párjával, Natalieval egy egyszerű falatozót, hogy kibérelje – és végül egy régi vendéglőben kötött ki. „Furcsa érzés volt „A vad bikához” címzett steakhouse-ban aláírni a  bérleti szerződést, amikor az ember tulajdonképpen egy pakisztáni éttermet akar nyitni – meséli Natalie Deewan mosolyogva.

A kocsikerekekből és hagyományos faborítású falakból álló régi berendezést eltávolították, az asztalokat lelakkozták, és keleti hatású családias hangulatban rendezték be az éttermet. Már a kezdetektől biztos volt, hogy büfét nyitnak, hiszen Natalie Deewan szerint „a curryt nagy edényekben kell megfőzni és kimérni” Ezen kívül az új étteremmel különböző vendégeket akartak megszólítani. A Deewan házaspár szereposztása világos volt: Afzaal az ételekkel foglalkozik, Natalie pedig minden egyébbel. „Non-Food“, így határozza meg a saját feladatkörét. Ez többek között a bevásárlást, a könyvelést, a berendezést, a közönségszolgálatot és a formatervezést jelenti.

Minden készen állt a nagy megnyitóra. Volt itallap mérsékelt árakkal, a vizet ingyen vitték ki az asztalokhoz, ám Deewan-ék nem tudták, hogy mennyi pénzt kérjenek a főztjükért, hiszen még semmiféle tapasztalatuk nem volt a gasztronómia területén. Az alapötlet az volt, hogy az első héten minden vendég ingyen ehessen, hogy ezzel a reklámakcióval tegyék ismertté az éttermet. Ezt hamarosan egy új elképzelés váltotta le, amely egy csapásra egyedülállóvá tette a Deewant egész Ausztriában: „Pay as you wish” – fizess, amennyit szeretnél – erre az egész ország semelyik másik éttermében nem volt példa. A terv egyfajta kísérlet volt, senki sem tudta, hogy vajon hosszútávon is működne-e. Nem volt biztonsági háló, a fiatal vállalkozók az összes pénzüket a Deewanba fektették be.  „Kezdetben volt egy szerződésünk egy felvásárlóval, aki naponta száz adag ételt akart tőlünk megvenni és maga elosztani, ezzel akartuk a folyamatos költségeket fedezni.” meséli Natalie Deewan. „Ám a felvásárló csak az első nap jött, a másodikon már nem.“ Később ez szerencsének bizonyult, hiszen „az üzlet olyan jól ment, hogy egyáltalán nem tudtunk volna extra száz adagot előállítani.”

Ma, több mint nyolc évvel később, tizennégy alkalmazott dolgozik a Wiener Deewan pincéreként, illetve a konyhában. Mivel az étterem kezdetben csak két helyiségből állt, néhány hónappal később a pincét is berendezték a vendégek számára. Itt havonta egyszer örömzenélést rendeznek, ahol a világ minden részéről érkezett emberek zenélnek „Play as you wish“ (Játssz, ahogy szeretnél) mottóval, miközben az asztaloknál tovább esznek. A Deewan házaspárnak, akiket 2006-ban az osztrák gazdasági miniszter által támogatott fiatal vállalkozóknak szóló díjjal tüntettek ki, évről évre tisztességes nyeresége van – ahogy az éves mérlegek mutatják, amelyeket Deewan-ék az étterem honlapján tesznek közzé. Ehhez a szokatlan lépéshez azért folyamodtak, mert újra és újra azt a kérdést tették fel nekik, hogy keresnek-e egyáltalán valamit az éttermükkel. „Néha“, mondja Natalie Deewan, „kinyomtatom a napi kasszát az újságíróknak, akik interjút készítenek velem. Azon pontosan láthatják, hogy mennyi vendégünk volt aznap és átlagosan mennyi pénzt fizettek. “ Ez az átláthatóság a Wiener Deewan-ra jellemző személyes karakter része. A Deewan nem egy jellegtelen étterem, ahol a vendég arctalan marad. Az évek során alakult ki a szerkezete: néhány pincér már szinte a nyitás óta itt dolgozik, sok törzsvendég van, akik rendszeres látogatásukkal nagy részben hozzájárulnak a koncepció sikeréhez. És emellett még ott van az „Annyiba kerül, amennyibe szeretnétek“-árpolitika.

Foto: Heribert Corn

Foto: Heribert Corn

„Aki enni jön hozzánk, saját magának kell feltennie az értékről szóló kérdést”, kezd filozofálni Natalie Deewan „Mennyit ér nekem az, amit éppen fogyasztottam?”. Ezt sok vendégnek éppen az első látogatáskor esik nehezére megbecsülni. De ha újra eljönnek, már van a fejükben egy meghatározott ár, és utólag korrigálhatnak felfelé vagy lefelé, ha a legutóbbi étkezés után túl sokat vagy túl keveset fizettek. Holott főként a „túl kevés” egy relatív mennyiség. „Általában a három feltétel, amely szerint a vendég fizet, a mennyiség, az elégedettség és a fizetőképesség“, mondja Natalie Deewan. Az egyetem közelsége miatt délben főleg diákok jönnek a Deewan-ba, és itt töltik el az ebédszünetüket a következő előadásig. Ők aztán nem fizetnek olyan sokat, mint azok a vendégek, akik vacsorázni jönnek. Hétvégén és szünidőben növekszik az átlagos bevétel, amely mindenesetre az évek során személyenként öt euróra állt be. „A Wiener Deewan egy kétoldalú étterem”, magyarázza Natalie Deewan, „nálunk lehetősége van a vendégnek elismerését vagy csalódottságát az áron keresztül kifejezni.“ Az, hogy a vendégek fizetés nélkül távoznak, néha-néha előfordul, „ám ők általában csak elfelejtettek fizetni és később mégis adnak valamit.”

20130824 deewan 17

Az első médiavisszhangot, amelyet a Deewan nyitása keltett, egy újabb követte, amely főleg Afzaal Deewan-t és az Ausztriában való tartózkodását érintette. Mikor 2005-ben első fokon elutasították a menekültstátuszért beadott kérelmét, úgy döntött, hogy családi hozzátartozóként letelepedési engedélyt nyújt be; akkor már fél éve Natalie férje volt. Azonban az engedély megszerzéséhez vissza kellett vonnia a menekültkérelmét. Ám 2006-ban egy olyan törvénymódosítás lépett életbe, amely felfüggesztette az átmeneti szakaszt, ezáltal Afzaal illegálisan Ausztriában tartózkodó külföldivé vált. Abszurd helyzet: Afzaal Deewan sikeres és kitüntetett vállalkozó volt, aki az éttermével munkahelyeket teremtett – és ezzel egyidejűleg a kitoloncolás fenyegette. Az egyetlen megoldás egy Pakisztánba való utazás lett volna, ahol legalább fél évet kellett volna várnia a menekültkérelmének engedélyezésére. Ám ez a Wiener Deewan ideiglenes bezárását jelentette volna. Egy véletlen hozta meg a változást: 2007 végén a pakisztáni elnök, Musharraf szükségállapotot hirdetett, amelynek hat hete elég volt Afzaal Deewans kérelmének beadásához és engedélyezéséhez Bécsben. Azóta folyamatosan meghosszabbíthatja a tartózkodási engedélyét. Ahhoz, hogy ezt megkapja, igazolnia kell egy meghatározott minimum bevételt. Egy olyan bevételt, amelyet a Deewan-ja kell, hogy biztosítson neki. Drámaian megfogalmazva: Ha túl ritkán csörren a pénz a kasszában, Afzaalnak el kell hagynia Ausztriát. Még drámaiabban: Afzaal Deewan a sorsáért főz, és az elégedett vendégek biztosítják neki a választott hazájában való maradást. Ez is része annak a személyes karakternek, amely a Wiener Deewan-t olyan különlegessé teszi.

[crp]

Szerző

Alexander Kords (Ausztria)

Tanulmányok / foglalkozás: újságírás, kreatív írás

Beszélt nyelvek: német, angol, egy kevés francia, spanyol, magyar

Európa…arról szól, hogy egy kommunista országban születsz, hogy egy demokráciában tanulsz, és hogy egy korábbi birodalomban élsz.

Blog: alexkordsblog.wordpress.com 

Fordítás

Czenthe Anna (Magyarország)

Tanulmányok / foglalkozás: nemzetközi kapcsolatok

Beszélt nyelvek: német, angol, magyar

Európa…szülőföldem helye a világban, ahol barátokat találhatok és kultúrákat ismerhetek meg.

Korrektúra

Boda Regina (Magyarország)

Tanulmányok / foglalkozás: Value chain management Dániában

Beszélt nyelvek: magyar, angol, német, egy kevés dán

Európa…izgalmasabb, mint hinnéd.

Author: Regina

Share This Post On

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

css.php

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás