“Nem elég, ha van egy Leicád, kell, hogy legyen fejed és a szemed is hozzá”

Oskar Barnack, a németországi Wetzlarban található Leitz optikai cég munkatársa és szenvedélyes amatőr filmkészítő 1914-ben fejlesztette ki az első kisfilmes fényképezőgépet, amely nem az akkoriban szokásos üveglemezre exponált, hanem filmtekercsre. A fényképezőgép 1924-es piacra kerülése után világsiker lett, és kis méretének köszönhetően a fotográfia egy egészen új módját tette lehetővé. A „Láss! (Augen auf!) – 100 éves a Leica fotográfia“ című kiállítás 2014 óta foglalkozik ezzel a kultúrával és mutatja be száz év legjobb alkotásait különböző európai városokban.

Leica prototípus, 1914-ből

Leica prototípus, 1914-ből © Leica Camera AG, 2016 / Kunstfoyer

Hans-Michael Koetzle, fényképtörténész és a kiállítás kurátora az első Leica feltalálásával és technikai részleteivel kezdi tárlatvezetését a müncheni Kunstfoyer-ban. A feltaláló, Oskar Barnack akkoriban még Liliputnak nevezte a kamerát, hiszen éppen kis mérete volt a különlegessége. Ennek köszönhetően érte el a kamera azt a kitörő sikert és áttörést, amely elterjedésekor övezte. „Hirtelen csak zsebre lehetett rakni egy kamerát, és az ember mindig magával vihette. Ha verekedés tört ki az utcán, csak elő kellett venni, és máris lehetett fényképezni. Ha először haza kellett volna menni a hatalmas dobozért, már rég elszállt volna a pillanat“, magyarázza Koetzle.

A számos új alkotási lehetőségnek köszönhetően a fényképészek először mutatthatták be, hogy személyesen hogyan látják a világot. Henri Cartier-Bresson, a Magnum ügynökség társalapítója egyszer azt mondta: “Épp most fedeztem fel a Leicát. A kamera a szemeim kiterjesztésévé vált, és azóta soha többé nem váltam meg tőle. Egész nap az utcákat jártam, és feszülten, ugrásra készen vártam, hogy határozottan “kapjam el” az életet – hogy azt egy pillanatban megörökítsem” A spontaneitás és a történéshez való közelség volt az, amely a Leica-fényképeket akkoriban oly különlegessé tették.

Ramón Masats, Cím nélkül, Tomelloso, Spanyolország 1960 © Ramón Masats, 2016 / Kunstfoyer

Ramón Masats, Cím nélkül, Tomelloso, Spanyolország 1960
© Ramón Masats, 2016 / Kunstfoyer

Azonban a technikai fejlődésnek köszönhetően demokratizálódott újfajta fotográfia egy máig tartó vitát is kiváltott. Mikor számít egy fénykép műalkotásnak, és ha mindenki mindig és mindenhol tud fényképezni, akkor vajon mindenki művész-e? Koetzle így összegzi a vitát: “Nem elég, ha van egy Leicád, kell, hogy legyen fejed és a szemed is hozzá”

A Leicát évtizedeken keresztül a legkülönbözőbb műfajokban használták. Ezt a széles spektrumot, amely az utcai fotóművészettől a háborús riportokon keresztül a divatfotózásig terjed, a kiállíás is bemutatja. A kiállított fényképek közt sok olyan mestermunka található, amelyek szinte minden látogató számára ismerősek lehetnek, mint például Robert Capa a spanyol polgárháborúban készült „The Falling Soldier“-ja, vagy Alberto Corda Che Guevara portréja, a „Geruillero Heróico“.

Herbie Yamaguchi: "we are still alive"

Herbie Yamaguchi: “we are still alive” (“Még mindig élünk”), Japán 2011
Három generáció. Nagymama, anya és unoka egy fukushimai szükségszállón egymásra találnak, és a túlélést ünneplik, 2011
© Herbie Yamaguchi, 2016 / Kunstfoyer

A tárlatvezetést a fényképészekről szóló sok humoros anekdota fűszerezi, akik közül Koetzle is sokat személyesen ismer. Elmeséli, ahogy Alberto Korda egyszer barátjának, René Burri fényképésznek átadta az általa készített Che portré egyik példányát, amelyet így dedikált: „Barátomnak, a leghíresebb Che Guevara fénykép“. Mire Burri a saját „El Che Fumando“ című fényképének egy másolatát ajándékozta Kordának, ezzel a felirattal: „Barátomnak, a legjobb Che Guevara fénykép“.

Koetzle azonban a kiállítás során is megtapasztalt pár dolgot. „Láttam egy japán családot, apa, anya, és három fiuk. Herbie Yamaguchi a fukushimai földrengés után készült fényképeit nézték. Mikor megkérdeztem őket: ‚Tetszenek önöknek a képek?‘, az apa nyugodtan bólintott, és ezt mondta: ‚Igen, tetszenek. Én készítettem őket‘. A család emiatt utazott Németországba, hogy megnézze a kiállított képeket. Ez nagyon megindító volt.“

A kiállítás olyan nemzetközileg elismert Leica fényképészek műveit mutatja be, mint Alekszandr Rodcsenko, Henri Cartier-Bresson, Robert Capa, Christer Strömholm, Bruce Davidson, F.C. Gundlach, Fred Herzog, Robert Lebeck, William Eggleston, Will McBride, Paolo Roversi, René Burri, Alberto Korda, Thomas Hoepker, Bruce Gilden, Mark Cohen, Nobuyoshi Araki és sokan mások. A tárlat június 5-ig látható a müncheni Kunstfoyer-ben, azután pedig különböző európai városokban, többek között Madridban és Londonban állítják ki. A kiállításról szóló átfogó katalógus a Kehrer kiadó gondozásában jelent meg.

 

 

[crp]

Szerző

Anja Meunier (Németország)

Tanulmányok: matematika és közgazdaságtan

Nyelvek: német, angol, spanyol

Európának… szép országai vannak, érdekes emberei és nagyszerű életstílusa. És szüksége arra, hogy összefogjon.

500px: Anja Meunier

Fordító

Czenthe Anna (Magyarország)

Tanulmányok / foglalkozás: nemzetközi kapcsolatok

Beszélt nyelvek: német, angol, magyar

Európa…szülőföldem helye a világban, ahol barátokat találhatok és kultúrákat ismerhetek meg.

Author: Anja

Share This Post On

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

css.php

A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás