Élet bezárva: félelem és remény között

Milena, a MH szerkesztőségének tagja, megosztotta a tapasztalatait arról a mindennapi harcról, ami éppen a legrosszabb rémálmunkká válik: a koronavírus világjárványról. Milena olasz, európai állampolgár, a története tükrözi, amit mindannyian átélünk ezekben a nehéz pillanatokban. Ahogy ő mondja, “együtt vagyunk ebben az egészben”.

Milena Parotti / 21.03.2020

Egész Olaszország le van zárva március 9. óta a jelenlegi koronavírus világjárvány miatt. Először nem igazán érzékeltük a kormány kérésének fontosságát: maradjunk otthon, azt mondták. De mi folytattuk a vásárolgatást, az emberek szórakozni mentek a barátaikkal esténként, fiatalok csoportosultak a parkokban, hogy élvezzék a tavasz első melegebb napjait. Azonban a fertőzöttek száma nőtt, a halálozások száma megrémisztett minket, és a történetek az intenzív osztályokról megértették velünk, hogy nagyon komoly dologról van szó.

Photographer: Kaitlyn Baker // unsplash.com

Igen gyorsan vált a “Maradj otthon” válasszá minden kérdésre, az egyetlen dologgá, ami számít. Nehéz, idegesítő és frusztráló – terveink voltak, mint mindenki másnak. Nekem az egész 2020-am már tele volt: vizsgák, külföldi gyakorlat, szakdolgozat, diploma. És hirtelen minden összeomlott. Erőtlennek éreztem magam, egyfolytában az járt a fejemben: “ez nem fair”. Egy-két napba tellett, mire meggyőztem magam, hogy félre kell tennem ezeket a terveket most és egy új életet kell kezdenem: a bezárt életet.

A haragot és a frusztrációt hamarosan felváltotta a remény. A szerencsések egyike vagyok; az orvosok és a nővérek megállás nélkül dolgoznak a saját egészségüket veszélyeztetve, hogy más emberek életét mentsék meg. Ők a pillanat igazi hősei. Sem olyan boltnak nem vagyok tulajdonosa, amelyet be kellett zárni, sem egy anya, akinek a gyerekére kell otthon, munkaközben vigyáznia. Nincsenek veszélyeztetett idős nagyszüleim. Az egyetlen dolgom otthon maradni, ami végül is nem is annyira rossz!

A média és a közösségi média számokkal és ábrákkal bombáz minket, és annak ellenére, hogy a gondolataim a nap minden órájában ezen téma körül forognak, sikerült alkalmazkodnom az otthoni élethez.

A tecnhológia a legjobb barátom; be kell valljam, internet nélkül nem élném túl. Ezzel nemcsak folytathatom  a tanulást, készülhetek a vizsgákra, írhatom a szakdolgozatomat, de tömérdek más dolgot is csinálhatok az okostelefonomon vagy a számítógépemen! Mindannyan tudjuk, milyen könnyen elrepül az idő a Netflix nézésével, de ez nem minden. Ott a rengeteg podcast, webinárium, online kurzusok, virtuális múzeumok, e-book-ok… Kihasználom az időt azon feladatok elvégzésére is, amelyeket mindig halasztgatok, például rendet rakni és kategorizálni a fájljaimat és az üzeneteimet. És persze, többet foglalkozok a Meeting Halfway-jel mint általában!

Photographer: Samantha Gades // unsplash.com

Otthon lenni nem jelenti azt, hogy az egész napot a technológiával töltöm. Kitakarítottam a házat, végre elolvashatom a megvásárolt, de még el nem olvasott könyveket, többet játszhatok a kutyámmal (és miatta szerencsére van egy jó indokom minden nap egy rövidet sétálni), és újra felfedeztem a családdal való kártyázás élményét.

Nehéz pozitívnak maradni, reménykedni, folyton a jobb időkre várni. Ez valami olyan, amihez nem lehet hozzászokni, főleg ha nagyon hiányzik valaki, akit nem láthatsz, vagy nem szövögethetsz jövőbeli terveket. Azonban az otthon maradás az egyetlen mód, hogy megállítsuk ezt a láthatatlan ellenséget, így minden olvasónak küldöm ezt az üzenetet Európa-szerte: maradj otthon, ne járj össze a barátaiddal, akkor sem, ha a kormányod még megengedi! Mosd meg a kezed, ne nyúlj az arcodhoz, tarts távolságot az emberektől!

Együtt vagyunk ebben az egészben, túl leszünk rajta.

Szerző

Milena Parotti (Olaszország)

Tanulmányok: Nyilvános és politikai kommunikáció

Nyelvek: olasz, angol, francia, német

Európa… egy nagy család, ahol a különbségekben rejlik az erő.

Fordítás

Szabó Eszter (Magyarország)

Tanulmányok: Nemzetközi gazdálkodás

Nyelvek: magyar, angol, német

Európa… a világ sokszínű szíve

Author: Milena

Share This Post On

Submit a Comment

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

css.php